Hajdúhadház

Weboldal

Hajdúhadház város Debrecentől észak-keletre18 km távolságra helyezkedik el, a 4-es számú főközlekedési út és a Budapest-Záhony vasútvonal mentén Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határán. Lakosainak száma: 13. 419 fő.

Hajdúhadház az újkőkor időszakában ie. 3500-2100-ig őstelepülés volt. A város neve a legrégibb okmányokban, sőt még a múlt század jegyzőkönyveiben is még nagyon soká a következő változatos alakokban fordult elő: Hothház, Hotthaz, Hothas, Hothaz, Hattház, Hathház és Hatház, csupán egy-két oklevél őrizte meg ilyen tiszta alakban: Hadház.

Kétségtelen azonban, hogy a város valamennyi régies alakú neve mögött is ez az értelem lappang: hadak háza, hadház. Más nézetek szerint Hatház jelentése: vár, túl a Tiszán.

A település már a történelem előtti időkben is lakott hely volt, ezt a város határában talált rézcsákányok, őrlőkövek és tűzhelyek maradványai is tanúsítják.

A községet a Guth-Kelend, a Dózsa család, Zsigmond király, majd 1477-ben Szilágyi Erzsébet birtokolta. A városnak 1572-ben kb. 500-600 lakosa volt.

A XVI. század végére Hadház falu napja kialudt: kioltotta a folytonos törökjárás, a rom, pusztaság és vadak tanyája lett, nagy része elpusztult.

Bocskai István 1605. december 12-én Korponán kelt levelében letelepítette a hajdúkat Hadházra és városi rangot adományozott a településnek, e rangját 1872-ig őrizte. Bocskai hajdúi közül kb. ezren telepedtek meg a városban.

Hadház 1872-ig volt szabad hajdúváros.

1872-1886-ig rendezett tanácsú város, 1887-1923-ig nagyközség volt. 1924-től 1929-ig ismét rendezett tanácsú város, 1929-1935-ig megyei város, majd 1936-tól ismét nagyközség lett.

1989. március 1-től Hajdúhadház és Téglás községek egyesítésével Hadháztéglás néven újra várossá nyilvánították, majd 1991. május 1-én az egyesítést megszüntették, és a két település külön-külön városi címet kapott.

A település híres polgára volt a polihisztor orvos, nyelvész, természettudós és műfordító dr. Földi János, aki 1791-től haláláig, 1801-ig orvosként dolgozott itt.

A város lakosságát a legrégibb szabadalmas időtől kezdve három osztály alkotta: birtokos nemesek, jövevények és szabadosok.

A birtokos nemesek a Bocskai által nemesített hajdúk utódai, akik az osztályra kapott földbirtokaikra örökösödési jogot élveztek, ennek fejében azonban a katonaállítás kötelezettségét is viselniük kellett.

A jövevények a városba költözött elemek voltak, akik ha nemesi rangot viseltek, birtokszerző joguk volt.

A szabadosok más törvényhatóságok területéről jöttek, földműveléssel, vagy iparral foglalkoztak

Hadház a 19. század második felében polgáriasodni kezdett, létrejött a polgári kör, a gazdakör, a kaszinó.

Ebben az időszakban a városban mészhomok téglagyárat hoztak létre, ennek termékeiből sok nagyszerű intézmény épült a városban:

a főtéren látható polgármesteri hivatal (mely 1912-ben szálloda volt)
egyesült pénzintézet (ma művelődési ház)
kórház
iskola
1924-ben a település újra városi rangra küzdi magát, erre az időszakra esik a város fejlődésének leglátványosabb időszaka: kiépül az elektromos hálózat, mély artézi kutakat fúrnak, tanyai iskolát és műutat építenek. Ekkoriban erős kisiparos és polgári réteg szerveződik újra, amely a további fejlődésben is meghatározó szerepet vállal.

Sajnos azonban a település a közterhek megnövekedésével feladni kényszerül városi rangját, így 1935. évben ismét községgé válik.

Hadház történetében meghatározó szerep jut a hajdúknak, akik részesei voltak a Bocskai fejedelem által a törökök és a Habsburgok elleni folytatott függetlenségi mozgalomnak, de részt vettek a Rákóczi Ferenc szabadságharcban, és az 1848-as szabadságharcban is.

A település lakosai közül 306-an haltak meg az I. világháborúban. A hősi halált haltaknak a város 1924-ben emlékszobrot állított.

A város a II. világháborúban a német megszállás alól 1944. október 20-án szabadult fel.

Hajdúhadházon jelentős a munkanélküliség, ezért a foglalkoztatottság minőségi javítása és a hajdúhadházi gyerekek jövőjének minél sokrétűbb biztosítása érdekében az önkormányzat komoly gondot fordít az oktatásra. A városban egy bölcsőde és három óvoda működik, s az onnan kikerülő gyerekek tehetségüknek és érdeklődésüknek megfelelően kezdhetik meg tanulmányaikat akár a Dr. Földi János Általános és Művészeti Iskolában - ahol 1993 óta folyik művészeti oktatás -, akár a Bocskai István Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában - ahol 1997-ben indult be a két tanítási nyelvű oktatás. Az 1994-ben létrehozott Szilágyi Dániel Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskolában a hajdúhadházi gyerekek mellett a környező településekről bejárók is szép számmal gyarapítják tudásukat, mely a város történetében a polgári iskolát követően az első középfokú oktatási intézmény.

Hajdúhadház művelődéstörténetében számos nagyszerű ember szerepel, akiknek emlékét kegyelettel őrzi a város. Ilyen többek között

Dr. Földi János (1755-1801) orvos, természettudós, nyelvész, költő
Pély Nagy Gábor, a Hajdúkerület nagy műveltségű főkapitánya, aki Hadházon született 1780-ban, és itt is halt meg 1849-ben, a nagy kolerajárvány idején
É. Kiss Sándor (1914-1984) Hajdúhadház szülöttje, nyelvművelő
Szilágyi Dániel (1831-1885) az 1848-as szabadságharc katonája, közbejárására a török kormány 4 Mátyás korabeli Corvinát adott vissza a magyar államnak, melyet a Nemzeti Múzeumban őriznek
Égerházi Imre (1925-2001) festőművész, aki szintén a város szülötte és díszpolgára
2004. évben megalakult a Hajdúhadházi Területfejlesztési Kistérség, amely 11 települést foglal magába. 2005. októberében átalakult többcélúvá a Kistérség, s a területfejlesztési feladatok mellé kistérségi szinten felvállalta az oktatási feladatok közül a logopédiát, gyógytestnevelést, valamint a továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadást, a szociális feladatok közül a jelzőrendszeres házi segítségnyújtást, támogató szolgálatot, közösségi ellátást és a belső ellenőrzést. Remélhetőleg a többcélú feladatok ellátását finanszírozó állami normatívák és pályázatok segítségével még kedvezőbb helyzet fog kialakulni nemcsak Hajdúhadházon, hanem a Hajdúhadházi Kistérség többi településén is.